Pünkösdi Királynézás


A királynézás siklód egyik különlegessége és idegenforgalmi vonzereje, amit ebben a formában csak ebben a faluban gyakorolnak. Sóvidéken a pünkösdi király és királynőválasztás szokáskörébe tartozó népszokásokat két csoportba sorolhatjuk tartalma és formája szerint: a sófalvi és parajdi „hesspávázás” illetve a siklódi királynézás. 2010-ben újból megrendezésre kerül!

A siklódi szokás rövid leírása.

„A Marosszék és Udvarhelyszék határán, fekvő Siklódon a pünkösdi szokásjáték neve: „királynézás". Az ötvenes-hatvanas évekig a falu teljes fiatalsága részt vett benne. „Pünkösd első napján előre megbeszélt házaknál gyűltek össze, minden évben másiknál, és általában a kitakarított, szőttes ágyterítőkkel feldíszített, lehetőleg deszkázott csűrben.” (Barabás László 1998. 94) Egy-két emberöltővel ezelőtt a nagyleányok és nagylegények is királynéztak, utóbb csak a fiatalabb korcsoportok, illetve a gyermekek. Minden falurészből (Murván, Papszerén és Alfalu) indult egy-egy királynézó menet. A leányok egyik kisebb társukat királynénak tették, ö vezette a menetet. Fejét virágkoszorú díszítette. A nagyobbak kő-hímes abroszokból alakított zászlót vittek. Ők a zászlótartók. A királynékat és a zászlótartókat elől-hátul és kétoldalt legények hada kísérte. Az ö dolguk az volt, hogy védjék a királynékat, mert a felnőttek, tréfából, játékosan megpróbálták ellopni őket.
A királynézó menet katonás rendben bejárta a falut, majd a mezőre tartott. Egy forrás mellé letelepedtek, virágot szedtek, énekeltek, táncoltak. Estefelé hazatértek. Egyik tágas csűrben a szülök, akkorra már megterítették az asztalt, amelyről nem hiányozhatott a „peremes" (prémes: ünnepi kalácsféle a Székelyföldön) és a zsemlekása. A közös étkezés után kezdődött a hagyományos „pünkösdi tánc", külön a nagyoknak és külön a „kicsi-deknek"(Az esti táncnak, amit neveztek kicsidek táncának is, fontos szerepe volt abban, hogy a siklódi gyerekek megtanulják a falujuk táncait). Ének vagy hegedűszóra táncoltak a gyermekek. A nyolcéves gyermekeket már küldték, hogy táncoljanak. Az 1950-es évektől csak a kisebb leánykák királynéztak, majd a szokás az 1970-es években, a gyermekek elfogytával szórványossá vált. Figyelemre méltó azonban, hogy az 1998-as pünkösdi falutalálkozó alkalmával értelmiségi kezdeményezésre felújították és mind a Siklódon élő, mind az onnan elszármazott szülök gyermekei nagy örömmel vettek részt benne.” (Barabás László: Hesspávázás és Királynézás a Sóvidéken. Népismereti dolgozatok. Bukarest 1981).”(Székely útkereső. Irodalmi és művelődési folyóirat 1998. IX évfolyam)

Történelmi háttér. Hogyan is volt régen:

„A többi nagy egyházi ünnephez hasonlóan Pünkösd is magához vonzotta a különböző eredetű és korú népszokásokat. Ezek közül az európai népek körében legrégibbnek a „pünkösdi királyság" tűnik. A magyar pünkösdi királyt ügyességi játékok, főleg lóverseny során választották. Az a legény lett a király, aki a legügyesebbnek, legerősebbnek bizonyult. A múlt században, Erdélyben még sokfelé választottak pünkösdi királyt.” (Barabás László: Hesspávázás és Királynézás a Sóvidéken. Népismereti dolgozatok. Bukarest 1981). ”(Székely útkereső. Irodalmi és művelődési folyóirat 1998. IX évfolyam)

A pünkösdi királyságnál sokkal szívósabbnak bizonyult a "pünkösdi királynőjárás" (királynézás) szokása. ...
A XVIII. századi történeti források arról írnak, hogy a falvak leányai és legényei királynőt és királyt választanak, s azokat kísérve a fiatalság Pünkösd ünnepén végigjárja az utcákat.„Bár a pünkösdi király és királynőválasztás szokásköre elterjedt egész Európában, a pünkösdi királynőjárás századunkra a Dunántúlon és a Székelyföldön maradt fenn, szórványosan. Ebben a formájában pedig csak ebben a faluban gyakorolják.” (Lakatos Lilla: :(SZIE GTK) A faluszeminárium c. kurzus.2007. 85 o.)