Nyelvi sajátosságok Siklódon

A nyelvjárás nemcsak szóállományában, szókészletében különbözik az irodalmi nyelvtől, hanem nyelvtanában is. A megszólaltatott hangokban, a szavak alakjában, toldalékolásában, az új szavak alkotásának módjaiban, sőt még abban is, hogyan kapcsolódnak a szavak mondattá, össze¬függő szöveggé.
A siklódiak gyakran „á”- znak , és „Ű” illetve „Ü” - znek, ami jellemző az idősebb falusiakra.
Jellemző volt, és napjainkban is megtalálható a „gúnynevek” használata. Ezek azért alakultak ki, mert gyakran ismétlődnek ugyanazok a vezetéknevek a faluban, mint például: Bakó; Balázs; Bónis; Demeter,Gáspár; Hegyi; Györgyi; Kelemen; Kiss; Márton; Pap; Pálfi; Szilveszter; stb. Egyrészt, a „gúnynevek” kialakulásánál a legtöbb esetben a falu 3 részének a markáns elkülönülése adja az alapot, másrészt pedig, a „gúnynevek” sok esetben vicces formát öltenek.Korábban annyira népes volt a falu, hogy ezen megkülönböztetések nélkül nehézkes volt azonosítani a falu lakóit. A megkülönböztető nevek, mint előtag jelennek meg az adott név előtt. Álljon itt néhány példa:
- Fekete Pap Mózsi (Mózes) illetve Bálint Pap Mózsi (Mózes) . Mivel mind a ketten Alfaluban laktak, így különböztették meg őket.
- Gáti Feri bácsi (a Gát, a Murva része)
- Nagygazda..
- Pipe..
- Izsák
- stb.
A környék településein lakók gyakran mondják a Siklódiakra, hogy szeretnek megdicsérni, feldicsérni valamit, vagy éppen valakit.
Pl.:
Erősen dufla: Nagyon jó, erősen jó.
Erősen fájin: Nagyon ügyes, nagyón jó.
Kicsi, szép, ügyes: Nagyon, aranyos, drága, kedves.