Siklód története


Pontos idő Siklódon





Bejelentkezés





Médiacenter


Képgaléria Videó Audió



Valutaárfolyam





Aktuális hírek Erdélyből



Online rádiók





Online hírportálok







Kövessen minket!






Menu:




Siklód, és a környező települések időjárása.


SIKLÓD: É.sz. 46°.51’ , K. h. 25°.05’, Átlagos magasság: 840m







Partnereink


Falutörténet

Földrajzi keret

A Székelyföld nagy vándora Orbán Balázs, így ír Siklódról:

"..„Küsmödön felül a völgy összeszükül; vadonbérczek között kanyarog tova, oly helyeken, hol néhány ember hadseregeket tudna feltartóztatni. ...
..„Siklódot protestáns szentföldnek hivják, mert lakói (1500 lélek) igen becsületesek, romlatlanok és vallásosak; elszigeteltségök megvédte az elerkölcstelenedés és elfajulástól; itt őserényeink még eredetiségökben találhatók fel.”..


Siklód a Kis- Küküllő felső völgyének vízgyűjtő körzetébe esik és közvetlenül határos a Sóvidékkel. Földrajzilag és néprajzilag is a Sóvidékhez sorolható, és része annak. Magát a falut minden irányból hegyek veszik körül, melynek tengerszint feletti magassága 600-800 m között váltakozik. Legmagasabb pontja, az 1025 m magas Siklódi-kő.  Tőle dél-délnyugatra emelkedik a 991 m magas kettős csúcsú Küsmődi-kő. A Mindkét területet uraló kiemelkedés, vulkáni működésre utaló andezit-agglomerátumból áll. A látványos formakincsek az egykori kalderák maradványai, amelyek nagy valószínűséggel egykori kaldérák megmaradt roncsai.
Jó minőségű, kiváló vizet adó forrásokban gazdag környék.

A környező hegyek, mint természetes védővár állottak évszázadokon át sok testet-lelket romboló bűn útjába. Viszont néha kínai falként emelkedtek és zárták el az előrehaladás és megújulás lehetőségétől is. A falunak ez a hegyek közé való elzártsága, s a többi környező településtől való meglehetős távolsága és elszigeteltsége, ez az izoláltság magyarázza meg nemcsak az eredeti népviseletnek, ősi népszokásoknak, hagyományoknak a megőrzését, hanem a lelki, erkölcsi élet sajátosságait, néha eltévelyedéseit is.


Társadalmi –történelmi keret

„Az egykori Udvarhelyszék határszéli települése, Székelyföld egyik legeldugottabb faluja. A Siklód kő (1025 m) délnyugati előterében, a Siklódi patak völgyfőjében települt. Igazi „hegyreszúrt” falu, a világ „végén.”
(Vofkori László:Széklelyföld útikönyve I. Cartographia Kft. Budapest 1998, 539 o.).

A 135-ös megyei úton közelíthető meg Székelykeresztúr irányából. Illetve Szolokma és Küsmőd érintésével Makfalvánál letérve a Balavásárt Szovátával összekötő útról. Székelykeresztúr távolsága: 32 km, Makfalva távolsága 16 km.
A település zártságát a település helye, fekvése, domborzati viszonyai befolyásolják. A XX. század elejéig nem számított zsáktelepülésnek, mivel a legtöbb települést földes út kötötte össze. A XX. század derekán egyre több település kapott szilárd burkolatú utat, a lovas fogatot felváltották a gépjárművek. Siklódon továbbra is hiányzik az aszfaltozott úthálózat. Zsáktelepülés volta az 1950-es évekig nem jelentett hátrányt a lakosság számára, mivel munkáját, megélhetését a föld és az állattartás biztosította. A termelőszövetkezetben beindult a modern nagyüzemi módszerre való átállás A földeket kényszerből beszolgáltatták, amelyeket azóta visszakaptak a tulajdonosok. Megmaradt az állattartás, disznó, egy-két fejőstehén tartásának lehetősége Azonban Siklód földterületének, legelőjének nagy része dombos, szurdokos volta miatt nagyüzemi gazdálkodásra alkalmatlan volt, nem gondozták, elgyomosodott.
Az állattartási lehetőség csökkenésével a lakosság nagy része kényszerűségből munkahely után nézett, a fiatalok elvándoroltak, a falu lélekszáma folyamatosan apad, az 1950-es évek végén – ezerötszáz körüli lakosa volt a falunak. Ám jelenleg 415 házszámmal, benne csupán 160 gazdasággal és 280 lélekszámmal rendelkezik a falu. A trianoni békeszerződésig Udvarhely vármegye Parajdi járásához tartozott, saját néptanáccsal, rendőrséggel hatalmas, megművelt területekkel.
Siklód területe 1900 hektár körüli. Nyolc határral határos: Szolokma, Küsmöd, Atyha ,Alsósófalva, Parajd, Szováta, Sóvárad és Kibéd.
Legközelebbi városok:

  • Székelykeresztúr 32 km
  • Székelyudvarhely 53 km
  • Csíkszereda 98 km
  • Szováta 12 km légvonalban, 31 km személyautóval
  • Parajd 10 km légvonalban, 36 km személyautóval.
  • Községközpont Etéd 9 km
  • Marosvásárhely 58 km
  • Kolozsvár: 170 km

Siklód létét elsősorban a kiváló minőségű és bőséges forrásainak köszönhette.
A falu első telephelye a „Városhely” nevű düllőben lehetett, mintegy 30 holdnyi területen,a mai falutól 3 km-re. Közelében van a Klastrombérce és a Dávidvára nevűhely (320 m2 területen), védelmi berendezések nyomaival. A népi hiedelem szerint a falu a tatárjárás idején keletkezett. Két kecskepásztor nevét emlegetik, akik alapították a falut. A falu ősi helyei, Alfalu és Murva voltak, melyek akkoriban külön telepek voltak. Egy-egy ház úgy volt megépítve, hogy „hátrafele” (a kertek, erdők felé) menekülhetett a helyi lakosság.
A település szerkezete
Halmazos hegyaljai irtványfalu. Az irtások helyét jelző határnév az „irtovány”. Ilyen területek voltak az alábbi dűlőnévvel jelöltek: Simortovány, Gergely-ortovány, Bitangortovány, István- vágása.” (Vofkori László: Székelyföld útikönyve I. Cartographia Kft. Budapest 1998, 539 o.) „Siklód belső térszerkezetében Lényegében három kanyargó főutca adja a település gerincét. Minden településrésznek (Papszer, Murva, Alfalu) megvan a maga főutcája. Ez a három főút viszonylag egy széles, tág faluközpontba torkollik.”( Molnár Melinda gográfus Siklód térszerkezete:(SZIE GTK) A faluszeminárium c. kurzus.23 o.) Neve:Nagyhíd.
Ősi szokás szerint a barázdapereket bajvívással döntötték el.
A határhasználat ősi módja volt a nyílvetés, a nyílhúzás. A termőföldet annyi felé nyilazták fel, ahány család lakott a faluban. A lófők, mivel több közterhet viseltek, két nyilat kaptak, egy primor pedig hármat (Conner, II. 10). A nyílföldeket időnként újra osztották. Az erdőt rendszeresen irtották. Siklódnak is megvolt a szabad só jussa a parajdi bányától. 1562-ig korlátozás nélkül vághatták a sót, és szabadon fuvarozhattak vele. 1613-ban Bethlen Gábor ismét megengedi a székelyeknek kijáró só használatát., majd 1713-ban újból eltiltják tőle. 1727-től a siklódiak is csak saját használatukra használhatják a sót.
Ezt követően a cseresznyével való kereskedésre álltak rá. A falu napjainkig híres cseresznye termő vidék hírében áll. Az 1661. évi tatárdúlás (Ali Szerdár) idején katonai örséget szerveztek meg, a helyi lakosság a Dávid vára területére menkült, ahol Hegyi Gergely hősiesen védte a helyet (Kibéd felé vezető helyen, az István- vágása területén, egy sziklán mutogatják a ménje patkója helyét, 1959-ig őrizték. 1870-ben törökbúza (kukorica) magtár épül a faluban. Az 1803-tól létező kocsmároltatás jogát a 1885-től a közbirtokosság veszi át. 1954-ben, a faluban volt 1 kulák, 152 család középparaszt, 203 szegényparaszt, 16 társgazdasági tag. 1962-ben megalakult a május 9 nevet viselő termőszövetkezet.Az első világháborúban 314 indultak a frontra, közülük, 19-en nem tértek haza.
Az elesettek emlékére 1930-ban emlékművet emeltek.
A második világháborúban 350 siklódi vett részt, közülük 26-an vesztették életüket.


Tekintse meg képgalériánkat >>

1962 után sokan Aradra és Kolozsvárra költöztek, de sok siklódit jegyeznek Székelykeresztúron (a becslések szerint 350 főt), Székelyudvarhelyen, Marosvásárhelyen, Szovátán és Temesváron. Többen élnek az Anyaországban és a távoli kontinenseken.

A Magyarországiak gyakran látogatnak Siklódra, mintegy tíz házat már megvettek. Tipikus székely siklódi házként felújítják, azzal a céllal, hogy csendben, nyugalomban töltsék itt az időt.

Néprajzi keret

Siklód népművészete a székely népcsoportok művészetében még ma is számottevő helyet foglal el, annak ellenére, hogy sok eleme már eltűnőfélben van, vagy már el is halványult. Oka ennek abban rejlik, hogy földrajzilag elszigetelve áll a mozgalmasabb útvonalaktól. Építkezésében a hegyvidéki székely jellegzetes háztípusait alakította meg, melyek alkalmazkodtak a terep adottságaihoz és a rendelkezésre álló nyersanyaghoz. A magaslatokról a dús növényzet miatt az épületeknek csupán a teteje látszik, a település teljesen beleolvad környezetébe.

A lakóház

Siklódon a lakóház jellemzően három osztatú, egy bejárattal rendelkezik. Fala zsilipelt boronafal, melyet kívülről és belülről betapasztanak és vakolnak. Tetőszerkezete torokgerendás fedélszék, fedése hódfarkú cserép, a felújított épületeken hornyolt cserép. A tető formája kontyolt tető, de ezen belül változatos kialakításokat találunk. A kontyolt tetőhöz kapcsolódik egy kontyolt vagy deszkaoromzatos, esetleg csonkakontyos keresztirányú tömeg, de olykor csak egy laposabb hajlásszögű félnyeregtető. A házakon kémény nincs, még manapság is füstös padlások a jellemzőek. A födém mestergerendás pórfödém. A padló hajópadló vagy döngölt föld, ez utóbbi főleg a konyhában jellemző. A ház két oldalán, a bejárat oldalán és a pince oldali homlokfalon tornác fut végig, mely a bejárat előtt kiszélesedik.
A szélesebb részen körülbelül másfél méter, a keskeny részén alig 50-60 cm széles, ezt gabona, hagyma szárítására használják. A tornácoszlop faragott.
Az ablakok jellemzően pallótokos ablakok, főleg a tornácra nyílnak, de egy szobából gyakran néz egy ablak a ház háta mögé is. Az ablakok száma eltérő, de jellemzően 7-9. Siklód hegyoldalon való elhelyezkedése miatt minden telek lejtős. Ezt kihasználva a házak völgy felőli helyisége alatt pince kap helyet, melynek fala kő. Kő használatára a Sóvidék közelsége ad lehetőséget. A lejtés miatt a tornác sokszor az utca szintje fölé lóg 2-3 m magasan. A lakóházra néhány esetben mellékhelyiség tapad, fáskamra vagy a régi kemence...A házak berendezése sok helyen még szinte ugyanaz, mint száz éve volt. Az ágyak, padok, szekrények igen régiek... . Egyes padlásokon még megtalálható a szúszék. A ruhák még ma is a nagyház mestergerendáján lógnak. Sok a hímzett szőttes, terítő a szobákban...így a ház rakottnak, zsúfoltnak, színesnek tűnt.

Az épületekhez tartozik a kapu is. A kapufélfák faragottak voltak, de díszítésük nem túl változatos...” .„Korábban a kapukat nem festették, de ekkor már elterjedt a festett díszítés.... A festés valószínűleg Sóvárad, Szováta felől került Siklódra. Ma a kiskapuk a jellemzőek a faluban. Szinte minden portán ilyen van... A legarchaikusabbak íves vonalvezetésű nagykapuból és fedett félköríves kiskapuból állnak. Néhány kő oszlopok között áll, a legtöbbnek a tartószerkezete már faoszlop, melyet kő lábazathoz erősítettek

Melléképületek

A melléképületek nem változtak jelentősen a XIX. század eleje óta... A legnagyobb melléképület a csűr volt, akárcsak ma. Alul két pajta volt, padlása a takarmány és a szálas gabona tárolására szolgált. Mindkét bütüjén továbberesztették a tetőt, az egyik oldalon nyári faragó műhely volt alatta, a másikon tároló, a kereket, szánt tárolták ott. A cséplést a csűrben végezték. A csűrkapuk kapufélfája faragott volt. Jelenleg a telkeken általában van csűr és szénatároló, helyenként nyárikonyha is. ..Az épületek favázas szerkezetűek vagy keresztvéges boronából épülnek. Sokszor ezek kombinációja is megtalálható. A zsilipelt borona szerkezet használata a viszonylag rövid tölgyfa elemekkel magyarázható. Néhány esetben a boronakitöltést már téglafalra cserélték. Akárcsak száz éve, most is mind a csűr, mind a szénatároló kétszintes, alul az állatok, felül a széna kap helyet. A csűrben kétszintes kocsi beálló van, ahonnan a széna felrakható a padlásra. A tető formája kontyolt vagy oromfalas nyeregtető, esetleg a két végén különböző,.. A tető fedése, akárcsak a lakóházon, itt is cserép. Néhány esetben a melléképületek összenőttek, L alakú épületet adva.
A nyárikonyha vagy a sütőház épülhet a lakóépülettel egyben is, de sokszor készül különálló épületként. Előfordulnak – esetenként külön tetővel lefedve – szabadtéri, úgynevezett vasutas kemencék is. A nyárikonyhák szerkezete általában a lakóházzal egyezik meg, de egy helyiségből áll.” (Piukovics Nóra 2005;Viski Károly: Adatok a székely építkezés ismeretéhez, Néprajzi értesítő XII. 1911.)
További részletek:
http://arch.eptort.bme.hu/26/26piukov.html


Tekintse meg képgalériánkat >>


A házbelsőnek igen jelentős központi építménye volt a cserepes.
Kályhacsempéi a népművészet remekei. A még álló cserepesek jó része a Küsmödi, Bereczki Zsigmond „sárkovács” remekei. Örvendetes jelenség az, hogy a „nagyágy” sok siklódi házban ma is megtalálható. A ház ezen belső díszei mellett vannak a mindennapi használatban az ún. kivetett ágyak. Reggel az asszonyok az ágyat megfelelően összehajtott pokróccal letakarják, s erre helyezik el az ágy fejében takaratlanul a „kivetett” párnákat.
Bútorzatában Siklód is követi az újabb polgáriasult ízlést. A régi festett bútorokból néhány nagy ágy, téka, tálas található még. A tulipános ládák jórészt már kikerültek a házbelsőből s a kamarában, padláson – lisztet tartanak bennük.



Siklód híres fafaragása is már csak nyomokban szemlélhető. A gyűjtögető gazdálkodással kapcsolatos szerkesztmények közül még ma is bámulatba ejtő szerkezet a Hegyi Izsák tulajdonában levő makktörő, amit régebben bükkmakktörésre használtak. Az olajprés is az egyik legrégibb siklódi típust mutatja. A híres siklódi szuszékokat, kéregvékákat ma már nem készítik. Faragó művészetük maradványainak ékes bizonyítékaiként sok szép faragott, zörgős guzsaly készült még az utóbbi évtizedekben is.

Siklód a régi udvarhelyszéki falvak közül ma is az, ahol az ősi népviseletet szeretettel őrzik. A textíliák anyagában történt változás befolyásolja a viselet anyagát, de a régi formákhoz való ragaszkodás még ma is él. A régi szőttesanyagból készült női ruhadarabok anyáról leányra szállva elég szép számmal találhatók. Igen szép háziszőttesanyag volt a „borgoszőttes, ormószőttes és színirejáró”.

A bogos és ormószőttesanyagból készült szoknyáknak szép az esése s a rája alkalmazott gyöngydísz az alak kecsességét emeli.
A siklódi női viseletnek éppen a kecsességre való törekedés egyik fő jellemzője. A szoknya hosszú szabása nyúlánkká teszi az alakot azzal is, hogy alsó harmadában toldott és sűrűbben ráncolt. A derék felett a felső testre simuló feszes lájbi pedig szépen fejezi be a test nyúlánkká tételét. A rététes bársony és gyöngydíszítés szépen emeli ki a felsőtest idomait. Különösen szépen hat a lányoknál ez a nyúlánk kecsesség, akiknek két ágba font, szalaggal átkötött és hátravetett hajfonatuk még fokozza a hatást. A szőttes és húzott nyakú, vagy kihajtott nyakú ingek a nyak vonalát keretezik szépen. Az életkorok szerinti viselet itt is a színeken alapozódik. Idősebb korban, mint általában egyebütt is, a sötét színek dominálnak. A szoknya szabásformáinak másik jellegzetessége a berakott, vagy lerakott vasalt szoknya. Ha gyapjúszőttesből is készítik a szoknyát, akkor sem veszít az alak a kecsességéből. Ez esetben a far domborúsága hangsúlyozottabbá válik, amit viszont ellensúlyoz a szoknya alsó részének könnyebb lebegése. A viselet jellegzetes darabjai közé tartoznak a leszorított derekú, magas nyakú, és övön alul szabadon eső blúzok. Idősebbeknél és különösebben a régebbi években általános viseleti darab volt a „vizitke” testhez simuló, vastagabb anyagból, háziszőttes, vagy gyári posztóból készült kabátka, aminek magas, egyenes nyakát és gombolódó részeit plüssel szegélyezték. A téli viselethez tartozik a meleg posztókendő, vagy vállkendő.

A fejre régebben főkötőt tettek. Különösen szépek voltak a menyasszonyi főkötők. Kedves darabja a viseletnek a lerakott kötény. Régebben a háziszőttes ruhához színes, hímzett- virágos kötényeket viseltek. Ennek viselete újabban megint terjed. A gyári anyagból készült ruhákhoz azonban a színes, virágos textíliákból készült lerakott selyemkötények a kedveltebbek, amit műcsipkével szegélyeznek. Egy-egy lánynak, asszonynak több köténye is van egy-egy ruhához.

A nők régebben lágyszárú, piros szárszélű, karcsú sarkú csizmát hordtak. Ma már a kivágott sarkú cipő és a selyemharisnya járja. Hangulatosak a kivarrott, kötött csipkésszélű zsebkendők is, amelyekre a lányok szerelmük kifejezőjeként bájos, rímes csengésű mondatocskákat varrnak.

A férfi viselete itt is a harisnyából, ujjasból, lájbiból áll. A fiatalabbak a zsinóros, váradi kockás szőttes lájbit hordják a”fenyőfaágas „inggel. A kalap méregzöld színű. A téli viselethez tartozott régebb a házi posztóból készített és rátétes posztószélydíszes szokmány.A lábbelik közül már csak elvétve láthatók az oldalvarrásos keményszárú és elől magas huszárkivágással díszített csizmák.

A siklódi népművészet művelésében az asszonyok is kivették részüket. A bogos, hímes, színirejáró, kockás és ormos szőteményeket gazdag változatban készítették. Igazi területe azonban a nők művészkedő hajlamának a varrottasok voltak, s ezek közül is a párnafejek, ferékaljfejek, rúdra valók és a temetéseknél alkalmazott ravatalterítők. A hímzések mind keresztöltésesek. Színük piros és kék, vagy ezeknek együttes alkalmazása. Ezek a keresztöltéses varrottasok a székely hímzések legrégibb csoportjába tartoznak megfogalmazásuk, színük, szerkezetük és kivitelük tekintetében is. Évszámos darabok nincsenek, de más hímzőterületek alakulástörténetének egybevételével bizonyosra vehető, hogy a siklódi keresztöltéses darabok a legrégebbi székely mintakincs csoportjába tartoznak. Kidolgozásuk aprólékos. Térkitöltésükben a zsúfolt felületeket általában kerülik, habár van néha olyan darab is, amelyben nagyobb egyöntetű felületeket szerkesztenek. Valamennyi hímzésminta egyezik abban, hogy hosszirányban a végtelenségig folytatható. E varrottasoknak is egyik fő jellemzője a széles középmintacsík a két oldalon fent és lent egy-egy azonos mintájú szegély a „mesterke”. A középmintát a szegélyező mesterkétől egy-egy keskeny vonal választja el. Vannak darabok, amelyeknél a mesterke el is marad, vagy csak az egyik oldalon van kiképezve. A mintakincs legnagyobb részét a mértanias minták teszik ki. Minden valószínűség szerint csak szőttesminták nyomain keletkeztek. Szépek a hímzett-szőttes párna és derékaljfejek is.” (dr. Molnár István muzeológus)

vissza a lap tetejére >>